1790. február 20-án elhunyt II. József osztrák császár és magyar király. A Délvidéken tartózkodva szerzett halálos betegséget. Január 26-án még megírta
végrendeletét. A történetírás által csak "nevezetes tollvonásnak" nevezett tettével - három kivételével - minden korábbi intézkedését visszavonta. Érvényben hagyta viszont a jobbágyok szabad költözködési jogát biztosító, a vallásgyakorlást lehetővé tevő türelmi, valamint a katolikus alsópapság anyagi helyzetét szabályozó rendeleteit. Végrendeletét így zárta: "Szívemből kívánom, hogy Magyarország ez intézkedés annyit nyerjen boldogságban és jó rendben, amennyit neki minden tárgyban rendeleteim által akartam megszerezni" . Ezután még egy hónapig harcolt a gyilkos kórral, mígnem február 20-án meghalt.
1796. február 20-án született Baján Mészáros Lázár honvéd altábornagy, az első felelős magyar kormány hadügyminisztere, akadémikus. 1813-tól szolgált a császári hadseregben, de élénk kapcsolatban állt a reformellenzék fő képviselőivel. 1837-ben az ő javaslatára szerelték fel a pesti gőzmalmot az akkor csúcstechnológiát jelentő gőzhengerekkel. Tudományos értekezései alapján 1844-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagjává választották, emellett a Kossuth-féle Pesti Hírlapnak is előfizetője és levelezője volt.
Az első felelős magyar kormány miniszterelnökének figyelmét Mészárosra Kossuth hívta fel. Batthyány úgy nevezte ki hadügyminiszterré, hogy Mészáros nem is tudott róla. Csak az újságból szerzett tudomást a jelöléséről, hiszen nem is tartózkodott Magyarországon. Posztját csak májusban foglalta el.
Hivatalba lépése pillanatától nagy nehézségekkel kellett szembenéznie: a császári érzelmű tisztek nem engedelmeskedtek parancsainak, ráadásul, ahogy fokozódtak az ellentétek az uralkodó és a nemzet között, egyre nehezebben tudta összeegyeztetni hazafias meggyőződését és a dinasztia iránti lojalitását.
1848. október 1-jétől tagja volt a Honvédelmi Bizottmánynak, de újra és újra beadta lemondását, de azt sokáig nem fogadták el. Az időközben altábornaggyá előlépett Mészáros a Függetlenségi Nyilatkozat után már nem lett miniszter. A harcmezőn nem aratott sikereket, amikor 1849 júliusában a honvédsereg főparancsnokává nevezték ki, a Görgeyhez ragaszkodó sereg ellenállása miatt a posztot nem foglalta el. A szabadságharc végső szakaszában Dembinski vezérkari főnöke volt, a bukás után Kossuthtal együtt ment emigrációba.
Törökországból Angliába, Franciaországba, Jersey szigetére, majd Amerikába vetette a sors, ahol házitanítóként kereste kenyerét. 1858-ban ismét Angliába
utazott, itt érte a halál 1858. november 6-án. Emigrációban írott Emlékiratai a forradalom és szabadságharc történetének becses forrásai.
1844. február 20-án született meg Munkácson Lieb Mihály, a későbbi Munkácsy Mihály.
A magyar festészet egyik legnagyobb alakja izgalmakban, kalandokban és művészi sikerekben bővelkedő élet élt. Képei a világ számos múzeumában megtalálhatók. A Debreceni Déri Múzeumban látható három monumentális képe az Ecce Homo, a Krisztus Pilátus előtt, és a Golgota. Életéről Dallos Sándor írt kétkötetes művet A nap szerelmese és Az arany ecset címmel.
1886. február 20-án Clevelandben megalakult a Verhovay Segély Egylet (Verhovay Fraternal Insurance Association). Huszonnyolc bányász összefogásával, 17,25 $ alaptőkével alapították. Ez az egylet lett az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt magyarok első betegsegélyező egylete.
1887. február 20-án az Osztrák - Magyar Monarchia, Németország és Olaszország megújította az 1882. május 20-án kötött hármas szövetséget. A szerződéshez kapcsolódó olasz - osztrák külön megállapodás értelmében a Monarchia kötelezettséget vállalt, hogy a balkáni status quo-t csak Olaszországgal egyetértésben változtatja meg.
Topor István
|
|
