Évfordulók december 30-án

2014.12.30 18:28

1796. december 30-án született báró Wesselényi Miklós, az "árvízi hajós", a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteletbeli tagja, az országgyűlési főrendház vezére.

Idősebb Wesselényi Miklós és Cserey Heléna gyermekeként az erdélyi Zsibón született. Örökölte édesapja erős testalkatát, amelyet rendszeres lovaglással, sportolással tovább erősített. Tanulmányait otthon végezte, házitanítói Tőkés János és ifjú Pataki Mózes voltak. Közpályáját 1818-ban kezdte a vármegyegyűléseken.

1821-1822-ben hosszabb utazást tett Franciaországban és Angliában Széchenyi István társaságában. Hazánkba visszatérve lettek az országgyűlési főrendű ellenzék vezérei.

Birtokát képező falvaiban, példát mutatva, elengedte a robotot és a dézsma nagy részét. Ebben Jósika Miklós, Újfalvi Sándor és mások is követték őt.  Ő volt az, aki elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól, saját költségén taníttatta őket, tanfolyamokat tartott nekik a korszerű földművelésről, állattenyésztésről.
Kolozsváron nyomdája működött a Híd utcában, itt nyomtatta ki beszédeit, tételeit, naplóját, de 1835-ben Estei Ferdinánd osztrák császári herceg bezáratta a nyomdát.

1835 elején előbb az erdélyi, majd a magyarországi királyi tábla is perbe fogta - előbbi az 1835-36-ös erdélyi országgyűlés üléseiről készített naplónak a cenzúrát megkerülő terjesztése miatt, utóbbi az 1834. decemberi nagykárolyi megyegyűlésen elmondott beszéde miatt, melyben igen élesen bírálta a kormányzatot az úrbéri reformok elbuktatásáért. A perben Kölcsey Ferenc volt a védője. 1838-ban részt vett a pesti árvíz mentési munkálataiban, ahol életeket mentett, ezért az árvízi hajós nevet kapta. Az ellene zajló perben 3 év börtönre ítélték, a büntetését a budai várban kezdte tölteni. Szembaja időközben súlyosbodott, két hónap után engedélyezték, hogy gyógykezelésére a sziléziai Gräfenbergbe utazzék. Innen 1843-ban tért haza és 1848-ig Zsibón élt, mint Kolozs vármegye alispánja. 1848-ban vakon s betegen jelentős része volt abban, hogy a kolozsvári országgyűlés is kimondta Erdély unióját.  1848 szeptemberében a morvaországi gyógyhelyre, Gräfenbergbe menekült családjával együtt, mert a forradalom nehézségeinek felismerése következtében elvesztette hitét az ellenállás sikerében. Ehhez a lépéséhez testi rokkantsága is hozzájárult. Felesége, Lux
Anna, élete végéig ápolta. 1850. április 21-én, Gräfenbergből hazatérőben halt meg.

1848. december 30-án zajlott le a móri ütközet az 1848-49-es szabadságharc téli hadjáratának egyik
fontos összecsapása. A csatában Perczel Mór honvéd tábornok hadteste vereséget szenvedett a Josip Jelačić vezette császári csapatoktól. A magyar veszteség mintegy kétezer-ötszáz fő volt, akiknek túlnyomó része fogságba esett. A lövegek közül is legalább öt az ellenség kezére jutott. A vereség a magyar főváros feladásához vezetett és a honvéd haderő - végső összeomlásától eltekintve - legsúlyosabb válságának kezdetét jelentette. December 31-én a képviselőház az országgyűlés és a kormány Debrecenbe költözéséről döntött.

1859. december 30-án nagyszabású nemzeti tüntetés zajlott Kazinczy Ferenc széphalmi sírjánál. Az ünnepélyen több mint 4000 fős tömeg gyűlt össze. A menet 317 fogattal Sátoraljaújhelyről indult, az akkor elnevezett Kazinczy utcán át Széphalomra. Magyaros alkalmi zene hangjai fogadták a lassan érkező menetet.
Sennyei Pál báró nyitotta meg az ünnepélyt, majd Erdélyi János mond ünnepi beszédet. Miközben a sárospataki főiskola énekkara a Himnuszt énekelte, Károlyi-Kornis Klarissz grófnő "néhány pórleánnyal" megkoszorúzza Kazinczy sírját. Szívhez szóló szavakkal idézte fel Kazinczy 1831-es temetését Kálniczky András kovácsvágási lelkész felidézte, hogy annak idején a kolerában elhalt géniuszt «csak tizenötöd magával» temette, most pedig tisztelők ezrei állják körül a sírt. Az ősz tiszteletes szavai után a Szózat hangjai mellett a négy cserfát ültettek a sír mellé. Ezt követően az ünneplők visszatértek Sátoraljaújhelyre, ahol délutáni programokkal folytatódott az ünneplés.

Topor István