Évfordulók december 22-én

A NAP IDÉZETE:

„Az időnek - még akkor is, ha szubjektív élményszerűsége gyengül vagy megszűnik - tárgyi valósága van, dolgozik, "időzít", változást érlel.”

THOMAS MANN

December 22-e ZÉNÓ napja. A név a görög Zenóbiosz, Zenodótosz nevek rövidülésével keletkezett, amelynek jelentése: Zeusztól származó. Ennek latin változatából származik név.

1476. december 22-én I. (Hunyadi) Mátyás és Aragóniai Beatrix Budán a Nagyboldogasszony templomában házasságot kötött. A menyegzőn a kórus francia mesterek műveit adta elő. Az esküvői szertartást Rangoni Gábor egri püspök celebrálta, és részt vett rajta Vetési Albert veszprémi püspök is, aki ekkor már - amint ez szokásban volt - a királynő főkancelláriusa is volt. A szertartáson részt vettek mindazok a magyar és külföldi főurak és követek is, akik a királynő koronázásakor is jelen voltak. Mátyás és Beatrix esküvőjén 24 fogást szolgáltak fel. Az étkek elfogyasztása közben és után az elmaradhatatlan bort mázatlan cserépedényekben kínálták és a pohárnokok kötelessége volt gondoskodni arról, hogy a vendégek serlege, kupája ne legyen üres.

1522. december 22-én a nyár óta tartó ostromot követően I. Szulejmán és tengerészei elfoglalták a Földközi-tenger keleti részén fekvő Rhodosz szigetét a johannita lovagok székhelyét. . A források szerint Musztafa pasa vezetésével négyszáz hajóról 100 ezer fős török sereg szállt partra Rodoszon. A lovagrendnek körülbelül 10 ezer katonája lehetett, amiből 3000 fő rendtag volt, a sereg többi része reguláris olasz, görög katonákból állt. A haderő 150 hajóból álló flottával is rendelkezett. A vár készletei decemberre kimerültek, akárcsak a flottáé. Segítség nem érkezett, ezért a védelmet vezető Phillipe de Villiers nagymester tárgyalni kezdett a szultánnal a tűzszünetről. A Szulejmánnal kötött egyezség értelmében átadták Rodosz és Lindosz várakat, a sziget többi településével együtt, a flottából pedig száz hajót. A maradék ötvennel a lovagrend kiürítette a várat, és megkezdte az áttelepítést Kandiába.

1894. december 22-én ítélték el Alfred Dreyfus zsidó származású francia vezérkari kapitányt. A kapitányt egy őt terhelő és valószínűleg a német követségről származó irat alapján október 15-én őrizetbe vették. A kétes iratok és az antiszemita előítélet azonban elegendőnek bizonyult, hogy Dreyfust hazaárulás vádjával életfogytiglan tartó száműzetésre és lefokozásra ítéljék. A család és a humanista értelmiségiek, így pl. Emil Zola perújrafelvételt és az elítélt rehabilitálását követelték. 1896-ban a francia elhárítás napvilágra hozta a valódi tényeket. A kapitány ellen korábban felhozott tárgyi bizonyítékokról kiderült, hogy hamisítványok. 1899-ben kegyelmet kapott, 1906. július 12-én a francia Legfelsőbb Bíróság véglegesen semmisnek nyilvánította az ítéletet. Dreyfus visszakapta a rangját, őrnaggyá léptették elő, és a Becsületrend lovagjává avatták.

1921. december 22-én ezen a napon írta alá Bethlen István miniszterelnök és Peyer Károly, a Szociáldemokrata Párt képviselője azt az egyezményt, amely a történelembe Bethlen – Peyer paktum néven vonult be.  A tárgyalásokat a Bethlen-kormány kezdeményezte azzal a céllal, hogy a szociáldemokrata mozgalmat a rendszer megszilárdításának szolgálatába állítsa. A megegyezés lényege egyfelől az volt, hogy a kormány elismerte a pártot, mint politikai tényezőt, és szavatolta működési feltételeit, másfelől pedig az, hogy az MSZDP lemondott a rendszer radikális ellenzékének szerepköréről, például a kormány külpolitikai tevékenységének bírálatáról, nem fejt ki köztársasági propagandát és nem kísérli meg visszaállítani a közalkalmazottak (vasutasok, postások) betiltott szakszervezeteit. Ugyanakkor a szakszervezetek folytathatták alapszabályszerű tevékenységüket, de politikával nem foglalkozhattak.

Topor István