1381. augusztus 8-án kötötték meg a torinói békét.
Előzmények: a velencei-magyar háború még 1378-ban újult ki. I. Lajos király számíthatott Padova és Genova támogatására. Döntő fordulatot jelentett, amikor a velencei hajóhad Pulánál vereséget szenvedett. A szövetségesek már készen álltak a város elfoglalására, azonban a velencei diplomácia az időhúzás taktikáját választotta, sikerrel. A szövetségesek nem tudtak megegyezni a Köztársaságot sújtó szankciókban, ezalatt a Földközi-tengeren tartózkodó másik hajóhad megérkezett az Adriára, és felmentették a várost. A magyar fél a békekötés mellett foglalt állást, és megállapodás pontjait írásba is foglalták. Egyértelmű, hogy a Magyar Királyság győztesen került ki ebből a küzdelemből. Velence lemondott a dalmát partvidékről, és évente 7000 aranydukát hadisarcot fizet (részletesen szabályozták az átadás módját). A dalmát városok kereskedelmi lehetőségeket is kaptak, de természetesen Velence ügyelt arra, hogy kiváltságaik ne sérüljenek. Dalmácia a 15. század elejéig magyar uralom alatt maradt.
1840. augusztus 8-án új, Nemzeti Színház névvel folytatja működését a Pesti Magyar Színház.
Előzmények: a Pesti Magyar Színház alapkövét 1835-ben rakták le és 1837. augusztus 22-én meg is nyitotta meg kapuit. Építtetője Zitterbath Mátyás, tervezője Telepi György volt. A színházat Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése című előjátékával és Eduard von Schenk: Belizár című operájával nyitották meg. Első igazgatója Bajza József.
Ez volt Pest első, az ország negyedik (Kolozsvár, Miskolc, Balatonfüred után) magyar nyelvű színháza.
Feladata a nemzeti drámairodalom megteremtése mellett a világirodalmi klasszikusok és kortárs külföldi szerzők darabjainak az előadása lett. Ekkor az opera és a drámai tagozat együtt dolgozott, az opera előadásaira a magyarul egyébként nem értő német polgárok is szívesen jártak.
1722. augusztus 8-án hunyt el pestis járvány következtében Rodostóban gróf Esterházy Antal kuruc tábornok.
1704 májusában állt át II. Rákóczi Ferenc oldalára. Előbb a Dunántúlon harcolt, szeptemberben vereséget szenvedett 1706-ban Bottyánnal és Bezerédjvel Stahremberg Miksa császári altábornagy csapatait a fertőmenti és soproni megerősített védvonalból kiverte, sok foglyot és zsákmányt ejtett, s innen Ausztriába ütve Bécs külvárosáig mindent felégetett.
1708-ban bevette és lerombolta Körmend várát, aztán még a tél folyamán a stájer határokra csapott, augusztusban pedig kétszer is berontott Ausztriába, s Bécsig hatolt, maga József császár is alig tudott előle elmenekülni.
1709 elején is szerencsésen harcolt, de Heister már június elején túlerővel betört a Dunántúlra, Palotánál megverte Esterházy Antalt, aki leolvadt seregével télre kelve átkelt a Duna bal partjára, és Érsekújvárba vonult, ahonnan a romhányi ütközet napján kitörve, Pozsonyon túl hatolt, bevette a császáriak récsei erődített állomását.
1710 novemberében Lengyelországba ment, a szatmári béke után a bécsi udvar kirekesztette az amnesztia lehetőségéből. 1717-ben Törökországba ment, s Rodostóba is követte a fejedelmet. Hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.
Topor István
|
|
