Évfordulók augusztus 10-én

2014.08.09 16:51

1543. augusztus 10-én, ezen a napon vonult be a török kézre került Esztergomba I. Szulejmán szultán.

A szultán a szemle során aprólékosan végigmustrálta a megrongált falakat és parancsot adott, hogy amit megrongáltak, mindent javítsanak ki teljesen. Aztán igen erős őrséget rendelt a várba. Az év végi számadásokból pontosan tudjuk az őrség összetételét. Ezek szerint 500 "vár-katona", 500 aszab, 100 beslia, 100 gönöllü, 500 janicsár és 1200 martalosz alkotta a várőrséget. A szultán hét szandzsákbégnek adott parancsot, hogy csapataikkal szállják meg az időközben elfoglalt Esztergomot. A szegedi bég lovasságát Esztergom vára alatt, a külsővárosban szállásolták el néhány hétre. Szinán aga, a budai kapudán parancsot kapott egy új bástya építésére és a Szent Adalbert székesegyház átrendezésére török dzsámivá. I. Szulejmán szultán Szent Lőrinc ünnepén hálaadó imát mondatott a győzelemért a - sebtében mohamedán istentiszteletre alkalmassá tett - Szent Adalbert székesegyházban.

1566. augusztus 10-én megkezdődött a németalföldi forradalom és szabadságharc. Miután a spanyol eretnekrendeletek felfüggesztését kérvényező feliratok eredménytelenül zárultak a németalföldi nemesek II. Fülöp spanyol király uralmával szembefordultak. A lázadók megtámadták a katolikus templomokat, a vallásos képeket megsemmisítették. A rombolásnak több száz templom és kolostor esett áldozatul. A "bálványrombolók"
élén prédikátorok álltak, akik fegyveres kísérők védtek. A felkelés leverésére az uralkodó Alba herceget nevezte ki németalföld helytartójává.

1664. augusztus 10-én Reninger, az Ahmed Köprülü nagyvezír táborában tartózkodó császári követ a Vas megyei Vasvárott békét kötött a törökkel.  A háború 1663-ban robbant ki. A Montecuccoli vezette császári sereg 1664. augusztus 1-jén győzelmet aratott Szentgotthárdnál Ahmed Köprülü nagyvezír serege felett. A győzelem ellenére kedvezőtlen feltételekkel kötöttek békét.  A Porta megtarthatta Váradot, Érsekújvárt, a Bánságot és négy felső-magyarországi megyét. A Bihar megyei Székelyhidat lerombolták. A császár elismerte a török szultán fennhatóságát Erdély felett. A béke országos felháborodást váltott ki. A kedvezőtlen békekötés miatt Wesselényi Ferenc nádor vezetésével a magyar főnemesség egy része összeesküvést szőtt a Habsburgok ellen.

1792. augusztus 10-én a sans-culotte-oknak a Tuileriák elleni ostromával kezdődött a francia forradalom második szakasza. A 10-ére virradó éjszaka a sans-culotte-k az addigi városvezetés helyéra a forradalmi
községtanácsot helyezték. A délelőtt folyamán a melléjük szegődött önkéntesekkel benyomultak a Tuileriákba. Az ostrom során több mint ezer svájci gárdistát öltek meg. A győzelmet követően kényszerítették a törvényhozó gyűlést, hogy az uralkodót, XVI. Lajost mentsék fel hivatalából.

1825. augusztus 10-én született Baján Türr István magyar szabadsághős, tábornok, olasz királyi altábornagy.

1842-ben beállt katonának az osztrák hadseregbe, Ferenc Károly főherceg ezredébe. Közlegényként
kezdte, de hat év múlva, a forradalmak esztendejében már hadnagyként szolgált Radetzky osztrák tábornagy Észak-Itáliában állomásozó seregében. Rokonszenvezett az olasz szabadság ügyével, ezért átszökött a piemonti hadsereghez, ahol egy magyar légió szervezésével és vezetésével bízták meg. Az olasz vereség után a légiót feloszlatták, ekkor Badenbe ment, ahol ezredesként részt vett az ottani szabadságharcban. Ennek leverése után Svájcba menekült, itt érte a világosi fegyverletétel híre, így végül Londonba indult.

Az 1859-ben kitört francia-olasz-osztrák háború hírére Türr az olasz félszigetre sietett. A "marsalai ezrek" egyikeként Garibaldi felkelő seregében hadsegéd, majd a nemzetőrség főfelügyelője, utóbb tábornok lett, Palermo bevétele az ő tanácsai révén sikerült. A győzelmes hadjárat során Garibaldi Nápoly polgári és
katonai kormányzójává nevezte ki, altábornagyi rangjában az olasz kormány is megerősítette. A "rendíthetetlen magyar" (L'intrepido Ungherese) Viktor Emánuel király szárnysegédje lett, kényes diplomáciai küldetéseket
bíztak rá. 1861-ben megnősült, az egykori bajai iparosinas III. Napóleon francia császár unokahúgát vette feleségül.

Türr a magyar emigráció elismert tekintélye lett, minden Magyarország felszabadítását célzó tervnek részese volt. 1866-ban, a porosz-osztrák háborút eldöntő königgrätzi csata után Belgrádban szervezett csapatot, hogy délről előrenyomulva egyesüljön a Németországból meginduló Klapka-légióval, de e terve az időközben megkötött fegyverszünetek miatt meghiúsult. Türr csak az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés és az általános amnesztia után térhetett haza, de ekkor már távol maradt a politikától.

Ezután inkább a hazai gazdasági és kulturális élet fellendítésén fáradozott. Sokat tett a felnőttoktatás és ismeretterjesztés ügyéért, létrehozta a Központi Népnevelési Kört. Csatornaépítő mérnök és vállalkozó lett, vízrendezési terveket készített. Nagyszabású víziút-fejlesztési programot dolgozott ki, széles körű propagandát
fejtett ki a vízgazdálkodás, elsősorban az öntözés és a rizstermesztés érdekében. Tervei közül azonban - a vasúti lobbi erőteljes ellenállása miatt - csak a Ferenc-csatorna valósult meg, továbbá megépítette a baja-bezdáni tápcsatornát és a sztapár-újvidéki Ferenc József-csatornát. Olyan nagyszabású külföldi vállalkozásokban is részt vett, mint a Panama-csatorna előkészítő munkálatai. Az 1880-as években a görög kormánytól engedélyt nyert a korinthoszi csatorna létesítésére és üzemben tartására, de az építkezést már mások fejezték be.

Politikai missziókat is teljesített, fáradozott a francia-olasz, az osztrák-magyar szövetség megszervezésén, jóllehet nem hivatalosan, 1896-ban elnökölt a VII. nemzetközi békekongresszuson, Budapesten. Élére állt kulturális és gazdasági mozgalmaknak, tervezgetett, számolt, beszélt és alkotott a magyar eszme, a magyar közgazdaság fejlődése és jövője érdekében. 1908. május 3-án halt meg
Budapesten.

Topor István