Konrád névnapja. Férfinév a német Kuonrat névből származik. Elemeinek jelentése: merész és tanács. Ezt a nevet viselték német királyok és császárok (I., II., III., IV. Konrád), Konrad Lorenz a világhírű etológus, Conrad Röntgen Nobel-díjas német fizikus is.
Kr.e. 753. április 21. A Gergely-naptár szerint Róma alapításának napja. A város megszületését a korai római történetírók különböző időpontokra tették. Fabius Pictor szerint Kr.e. 747-ben, Cincius Alimentus szerint pedig Kr.e. 728-ban alapították Rómát. A Kr.e. 753. április 21-i időpontot M. Terentius Varro állapította meg, és ez vált hagyománnyá. Ezt az időpontot a modern kutatás is elfogadja.
1814. április 21-én született Egressy Béni zeneszerző.
Eredeti neve egresi Galambos Benjámin volt. A sárospataki református kollégium elvégzését követően egy ideig tanítói állást töltött be. Miután érdeklődése a színészet felé fordult, a kassai és a kolozsvári társulattal lépett fel, majd Budán játszott. 1837-től a Pesti Magyar Színház tagja lett. Volt kórista, prózai és énekes színész.
Tudását folyamatosan gyarapította: komolyabb zenei tanulmányokat folytatott, zeneelmélettel foglalkozott, nyelveket tanult, hangját pedig még Itáliában is képezte. A Nemzeti Színházban bariton szerepeket játszott.
Egressy Béni harcolt az 1848-49-es szabadságharcban. A kápolnai csatában megsebesült. Komáromi tartózkodása alatt komponálta 1849-ben a Klapka-indulót, amihez később Thaly Kálmán írt szöveget. (Ma "Föl, föl vitézek " kezdetű szöveggel énekeljük.) A szabadságharc leverését követően a Nemzeti Színházban folytatta sokrétű művészeti tevékenységét. Az elhatalmasodó tüdőbetegség egy gazdag életút végét jelentette. Egressy Béni 1851-ben 37 éves korában hunyt el Pesten.
1850. április 21-én Pesten meghalt báró Wesselényi Miklós, a magyar reformellenzék egyik kiemelkedő vezetője, aki a magyar történelemben "árvízi hajós" néven vonult be.
Tevékenyen vette ki részét a reformkori eseményekből. Részt vett a Kaszinó megalapításában, javaslatot tett magyar színház felállítására és létrehozta az első vívókört. 1831-ben az Akadémia tiszteletbeli taggá választotta. 1830-ban a pozsonyi országgyűlésben már a felsőtábla tagjaként, a reformmozgalom elismert vezetőjeként lépett a politika színpadára.
Országgyűlési felszólalásaival, felszólalásai, 1831-ben Balítéletekről címmel írt művével az udvart, és különösen a kancellárt, Metternichet ostorozta.
1834-ben a Szatmár megyei gyűlésen mondott gyújtó hatású beszédének ürügyén hűtlenségi pert indítottak ellene, aminek büntetése fő- és jószágvesztés is lehetett. Az eljárás alatt - 1838-ban - következett be a nagy pesti árvíz: Wesselényi a jeges árban önfeláldozóan mentette az embereket, s mindenki szemében hőssé vált, kivéve persze a bécsi udvart.
A királyi tábla végül 1839-ben három év börtönre ítélte, fogva tartásának helyéül a budai várbörtönt jelölték ki. Két hónap múlva egyre súlyosbodó szembaja miatt Morvaországba szállították gyógykezelésre. 1840-ben kegyelmet kapott, de ártatlanságát nem ismerték el. A börtönből "polgári halottként" került ki, 1844-ben teljesen megvakult. Életét visszavonultan zsibói birtokán élte tovább. 1848 áprilisában a forradalmat követően Pesten újra a nyilvánosság elé lépett. Megjelent a Magyarország és Erdély unióját kimondó kolozsvári országgyűlésen. A forradalmat követő események egyre jobban elkeserítették, 1848 szeptemberében külföldre távozott s csak 1850 tavaszán tért haza. Útközben tüdőgyulladást kapott és néhány nappal később meghalt.
Topor István
|
|
