A szerző angol diplomata, aki a ’80-as évek elején Budapesten volt nagykövet. Annak idején meglepte és elszomorította, hogy az angolok (őt magát is beleértve) milyen keveset tudnak rólunk, ezért a hazatérése után kutatott, olvasott és végül megírta ezt a könyvet. Szép ötlet, hogy megismertesse a magyar történelmet a külfölddel (ez igazán eszébe juthatott volna valakinek idehaza is). A végeredmény egy impozáns méretű (kb. 600 oldalas) könyv jól összeválogatott képanyaggal, tömérdek idézettel történészektől és az egyes korszakokból származó forrásokból. Nagyon kellemes meglepetésként ért, hogy verseket is idéz – egy történeti monográfiától nem várná az ember, hogy mondjuk Petőfi, Arany János, Tompa Mihály, Kölcsey, József Attila vagy Radnóti alkotásaira bukkanjon benne. Elgondolkodtató a könyv fejezetbeosztása – itthon az iskolai oktatás hozzászoktatta az embert, hol húzza meg a magyar történelemben a korszakoló vonalat, Cartledge-nél viszont sok minden másképp van. A vegyes-házi királyok korát 1444 osztja két részre, amit mi „Habsburg-ellenes rendi mozgalmakként” ismerünk és Bocskaival szokás indítani, nála 1547-ben indul, az 1848-ról szóló fejezet az 1844-es nyelvtörvénnyel kezdődik, az I. világháború és a két forradalom pedig az 1906-os választással.
A negatívumok (voltaképpen nem tudom mennyire azok, mert ez a könyv mégiscsak angoloknak íródott és lehet, hogy ott mások a normák) közé tartozik a kevés térkép (pl. nincs a török kiűzéséről, Rákócziról, 48-ból). A könyv szerkezete sajnos eléggé egyenlőtlen (vagy lehet, hogy csak naiv az a feltevésem, hogy az egyes korszakok tárgyalása arányos lehetne a korszakok hosszával). A durván 540 oldal leíró részből (a többi családfa, jegyzetapparátus, bibliográfia és mutató) az őstörténetre és középkorra száz oldal jut, a Habsburgokra kétszázötven, az első világháborútól az ezredfordulóig (igazából csak 1989-ig, ami utána következik, arról nem ír, mert az angolok már amúgy is ismerik és még nem vált történelemmé) csaknem kétszáz. Ténybeli hibák viszont alig vannak, csak néhány dátum csúszott el (pl. a Lech-mezei csata két évvel előbbre került). A fordítás nagyon jó, csak két helyen bicsaklik meg. A Honvédelmi Bizottmány nevét háromszor ültették át magyarra és egyszer sem találták el, a második világháború előtti fegyverkezési programra pedig a könyv szerint egybillió pengő jutott a valós egymilliárddal szemben (a félreértés forrása, hogy az angolban a „ billion” egymilliárdot jelent, a magyarban pedig ezermilliárdot és a fordító nem egyeztette a két jelentést).
Összefoglalva: Remek könyv, ötös skálán a hiányosságok ellenére is ötös (vagy talán egy hangyányival öt alá).
Officina Kiadó, 2008
Csernyánszky Pál
|
|
