Augusztus 20. – Szent István ünnepe

2012.08.22 08:52

Miért ezen a napon emlékezünk meg államalapító királyunkról?

I. István királyunkat I. (Szent) László uralkodása alatt, 1083. augusztus 20-án avatták szentté a székesfehérvári bazilikában. 1090-ben Szent László rendelte el, hogy „Szent István napja, mint szent ünnep megtartasson”, és rögzítette az augusztus 20-i dátumot is, amelyet István 1083-as szentté avatásakor VII. Gergely pápa jelölt ki. Világi tartalommal is telítődött ez az eredetileg tisztán vallási ünnep. Világi tartalmát és jelentőségét az adta, hogy középkori királyaink ebben az időszakban tartották Székesfehérvárott a törvénynapokat, amikor is személyesen meg lehetett előttük jelenni. Egyházi ünnepként – a naptárakba azonban csak Nagy Lajos uralkodásának idején került be ez a nap.

1771-ben Szent István napja megszűnt általános egyházi ünnep lenni, XIV. Benedek pápa ugyanis csökkentette az ünnepek számát. Mária Terézia azonban elrendelte „az apostoli királyság általános védőszentjének” megünneplését, a katolikusokat eltiltotta erre a napra a munkától, és kötelezte a misén való részvételre. A királynőnek 1771-ben sikerült visszaszereznie a Szent Jobbot Raguzából, és nagyszabású ünnepség keretében Budán helyezte el.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása után betiltották Szent István napjának ünneplését. 1860-tól újra voltak a hatalom által eltűrt megemlékezések (az első országos tüntetésbe torkollott). Majd évekig tartó viták után, 1891-ben a képviselőház hivatalosan is nemzeti ünneppé nyilvánította, Ferenc József pedig munkaszünetet rendelt el erre a napra.

A két világháború között a trianoni trauma emelte ismét egyházi és nemzeti ünneppé, de fokozatosan az irredenta mozgalmak központi emléknapjává is vált.

1945-ben kivették a nemzeti ünnepek sorából, de 1947-ig egyházi ünnepként nyilvánosan megtarthatták. Az 1948-as fordulatot követően a kommunista hatalom ideológiájával nem fért össze a nemzeti és egyházi tartalom, eltörölni azonban kockázatos lett volna. Ezért előbb az „új kenyér" ünnepeként kezdték emlegetni, majd az 1949-es alkotmány kihirdetését erre a napra időzítve, azt mintegy új, szocialista államalapításnak nyilvánítva, augusztus 20. az alkotmány ünnepe lett egészen a rendszerváltozásig. 1989-től tartják meg újra ezen a napon a budapesti Szent István Bazilikából indulva a Szent Jobb körmenetet.

Népét a keresztény Európába vezető, országát a keresztény elvekre építő, államalapító Szent István királyunkra emlékezve nem ártana, ha nem csak a szavak szintjén említenénk fel tanításait, hanem igyekeznénk azt lelkünkben is magunkévá tenni. Fiának, Imre hercegnek készült intelmeiben máig időszerű tanácsokat fogalmazott meg. A VI. fejezetben a vendégek befogadásáról és gyámolításáról szól István. A mai magyar társadalomban az idegenekkel, a más fajhoz, etnikumhoz, vagy valláshoz tartozókkal szemben egyre nagyobb az ellenségesség. Ezért nem árt, ha eszünkbe jutnak Szent István szavai:

„A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak”.

Teljesítsük mi is István tanácsait, az ország, a nemzet felemelkedése érdekében!

Írta: Topor István