André Schwartz-Bart: Igazak ivadéka

2012.11.17 18:03

Schwart-Bart francia regényíró műve 1959-ben elnyerte a legjelentősebb francia irodalmi díjat, a Goncourt-díjat.

A könyv egy ősi zsidó család, a világ harminchat igaz férfiúja egyik utolsó leszármazottjának, a 20. század első felében élő Ernie Lévynek az életét meséli le. A Talmudból származó legenda szerint a világot „harminchat igaz ember” (Lámed-váv cádikim) tartja fenn, a világ működése az ő érdemük. Minden nemzedékben él 36 igaz ember, akiknek érdemeiért Isten fenntartja a világot. E jámborok általában szegény emberek, talán nem is Tóra-tudásukkal tűnnek ki, csupán igaz emberhez méltó megatartásukkal válnak a világ alappilléreivé. Az igaz férfiú nincs tudatában hivatásának, de átveszi és elszenvedi a világ szenvedéseinek harminchatod részét.

Mielőtt azonban Ernie történetét megismernénk, visszavisz bennünket az író az 1100-as évek végi Angliájába. 1185-ben York városában, a pogrom elől menekülő zsidók élükön Jom Tov Lévy rabbival öngyilkosságot követtek el. A rabbi a 36 igaz férfi egyike volt. A rabbi legkisebb fia azonban túlélte a szörnyűséget, és ő lett a folytatója az igazaknak. Leszármazottai a legváltozatosabb módon haltak vértanúhalált, egyúttal bizonyítva azt is, hogy a barbárság változatai határtalanok.

Ernie Lévynek, az igazak utolsó, nemzedékünkhöz legközelebb álló leszármazottjának gyermekkora mérhetetlen szenvedésekkel volt tele a fasizmus küszöbén álló Németországban, ahová szülei Lengyelországból menekültek. Kamasz, amikor Hitler hatalomra jut. Előbb a németországi események keserítik meg életüket, majd sikerül Franciaországba szökniük. A Menekülteket Segélyező Bizottság Montmorency városkában szállásolta el őket. Úgy tűnt, szenvedéseik véget érnek. Hitler csapai azonban megszállták Franciaországot is, így megpróbáltatásaik folytatódtak. Ernie önként jelentkezik a francia hadseregbe. A háború véres hónapjaiban Párizsban beleszeret Goldába, egy fiatal zsidó lányba, akit a vichyi-kormány, sok ezer más társával egyetemben kiszolgáltat a náciknak. Miután a lányt is internálják, Ernie válaszút elé kerül. Igaz, őt nem fogják el, de„vállalja a többiek sorsát, és önként jelentkezik a gyűjtőtáborban. Innen a Lengyelországba felállított megsemmisítő lágerbe kerülnek, ahol rá kell döbbenniük, hogy a fizikai és szellemi gyötrelmek igazából csak most kezdődnek számukra.

A sok szálból szőtt regény lebilincselő olvasmány. Egyben leleplező alkotás is, mert történeti hűséggel mutatja be a 20. század „egyik legátkosabb eszmei és politikai eltévelyedésének, a nácizmusnak ártatlan milliók lemészárlásához vezető antiszemitizmusát”.

Topor István